Hogyan ismerkedtünk meg?

2014.November, találkozás a virtuális térben

Barbara: Egy nehéz élethelyzetben vagyok

Péter: Első alkalommal lépek ki a virtuális térbe, hogy megmutassam magam az általam létrehozott online önismereti csoportban.

B: Gyász van az életemben, meghalt a párom, egyedül maradok a 14 éves fiammal. 

P: Vajon mit lehet kihozni, hova lehet eljutni egy online önismereti csoporttal?

B: A fb-on néhány alkalommal szemem elé ugrik egy hirdetés: online önismereti naplóíró kurzus. A szavak értelme egyszer csak elér az agyamig, sőt: megérint.

P: Érdekel ez egyáltalán valakit?

B: Gondolkodás nélkül jelentkezem, utalom a pénzt. Tudom, ez a kurzus az enyém, kell nekem. 

P: Kezdenek befutni az első jelentkezések… Úristen! Ebből lesz valami! Innen már nem fordulhatok vissza komoly szégyenkezés, arcvesztés nélkül!

B: Imádok írni, s most bőven van mit kiírnom magamból. És szimpatikus az az ősz, rövid hajú, fiatalos arcú férfi is a képen…

P: Jelentkezik egy DR. Mi a fenét mondok én egy doktornak??? Ki vagyok én, hogy bármi okosat, bölcset mondjak/írjak valakinek, akinek doktori diplomája van?

B: Alig várom, hogy kezdjünk. Egy hatéves izgalmával veszem meg a naplónak valót és a tollat.

P: 2 hét izgalom…Vajon hányan lesznek? Sikerül elindítanom?

B: És végre! Az első levél, benne 5 kérdés, köztük: – Honnan indulsz? Hová akarsz eljutni? Oszd meg a frissen alakult fb csoportban (nem kötelező)!

P: ÉL a Csoport, megmozdult!!! Írnak az emberek!!!

B: Hűha, erre most én mit írjak? Elbírják a többiek az én gyászom? Ha beteszem a csoportba, kiderül. Hajrá!

P: Mit bír el ez a csoport? Mit bír el ez a virtuális Tér?

B: Jó kiírni, megosztani a fájdalmam, a gondolataimat! És még meg sem ijedtek tőlem…

P: Megijedtem. Megtart-e a csoport egy ilyen erőteljes, nehéz élethelyzetet?

B: Pétertől kapok egy személyes levelet. Kedves, finoman, óvatosan közelít. Kérdezi, van-e segítségem? Felajánlotta az övét! Ismeretlenül! Meghatódtam.

P: És a csoport azonnal bemélyül. Egymás után születnek az elmélyült megosztások, nyitnak egymás és a csoport felé a résztvevők.

B: Egy új otthon jött létre a vitruális térben! Az élén a Nagy Fehér Főnök. Lessük és várjuk minden szavát! Minden lecke egy új kaland.

P: Basszus, ez egy főállás! Mennyi meló! De eszméletlen jó. 110%-s figyelmet kíván, de megéri! Érzem a csoportot, minden egyes tagját.

B: Honnan van ennyi energiája, figyelme a Nagy Fehér Főnöknek?

P: Nem tudom még, ki vagy, de a csoportban nem csak résztvevő vagy, hanem értő segítő is. Mintha ezt a szerepet rád írták volna! Ebből a mélységből is rálátsz a másik emberre.

B: Mennyi izgalmas ember és sors! Mindennaposak lesznek a könnyek, de a nevetés is! Ez egy csoda! A Nagy Fehér Főnök hozta létre! Úgy kérdez, mintha a vesénkbe látna. Ki ez az ember?

P: Már nem görcsölök. Visz a csoport és viszem a csoportot. Élvezem. Egyre többször nyilvánulsz meg segítő társként, Barbara.

B: Jó érzés a saját életem történeteit a többiek elé tenni, mikor látom, hasonló cipőben járnak.

P: Sokszor helyettem mondasz ki dolgokat a csoportban, ami így sokkal hitelesebbé válik.

B: Kell egy találkozó! Vigyük át a csoportot a fizikai világba is!

P: Kell egy találkozó! Ezt nem lehet virtuálisan lezárni! Meg baromi szar vagyok a befejezésben.

És akkor szembesültünk a fizikai valósággal!

P: Ugyanaz a közvetlen kapcsolódás élőben is létrejött!

B: Nagyfőnök, a hajad hosszabb, de ugyanúgy mosolyogsz rám, mint az írásaiból!

P: Meleg, befogadó személyiség vagy! Jó a közeledben lenni!

B: Na végre elmesélted, milyen suliba jársz épp, amit szintén nem tudsz befejezni… Az INTA-t is nekem találták ki, megyek!!!

P: Aztán jön a következő kurzus.

B: Az elsőhöz képest kevésbé volt katartikus.

P: Új ötletek, új feladatok körvonalazódnak. Sokszor szembejön Erik Erikson és a fejlődéselmélete. Ennek mentén érdekes és hasznos lenne újra végigjárni az életutat! Megszületik a 60+ csoport gondolata. De ezt jó lenne valakivel együtt csinálni. Szinte magától értetődő, hogy veled.

B: Meglepődök, csodálkozom és örülök. Hogy fogok én ebben működni? Tudok neked segíteni valóban? Egy család/rendszerállítás szerint igen.

Akkor vágjunk bele a közös munkába!

A belgyógyász orvos és a személyiségfejlesztő tréner nekilát…!