Létezik a személyiségfejlődésednek egy olyan szakasza, amit csak 60 év felett tudsz elérni, beteljesíteni.
Mielőtt belekezdenénk részletesebben, mi is ez a fejlődési lépcső, meghívlak egy rövid gondolatkísérletre. Képzeld el a következő szituációt: nyugodtan üldögélsz a saját szobádban, kedvenc foteledben egy csendes, őszi napon. Szinte tapintható körülötted a csend, békés, nyugodt légkör vesz körbe. Ha vannak is zajok a környezetedben, azok mintha egyre távolabbról hallatszanának vagy teljesen elhalkulnak. Ebben az elmerengő hangulatban lassanként megjelenik benned a vágy az elmélyülésre, a befelé figyelésre, múltad felidézésére. Ebben a befelé figyelésben feldereng az eddig bejárt életutad, mint egy belső kép, fokozatosan megnyilvánuló belső élmény. Semmilyen teendőd nincs, egyszerűen csak engeded megnyilvánulni, kiteljesedni az élményt és figyelmeddel kíséred a folyamatot. Nyugodtan adhatsz hosszabb időt magadnak minderre, ha szeretnéd. Amennyiben nagyon belemerültél az élménybe, akkor a gondolatkísérlet végeztével térj vissza újra a külvilághoz, az olvasáshoz. Első lépésként próbáld meg visszaidézni, mit tapasztaltál és milyen érzésekkel járt a múltadban való belső utazás. - Különálló, egymástól független, értelem nélküli események sorozatának tűnt az egész, amiben nem található összefüggés az egyes történések között? - Vagy érezhető volt valamiféle láthatatlan összekötő szál, ami összekapcsolta a különálló eseményeket, értelmet ad múltad eseményeinek ebben a rövid visszatekintésben, még ha nem is nyilvánult meg konkrét formában? Mielőtt bármiféle következtetést levonnál ebből a gyakorlatból, elárulom, nem könnyű egyértelműen eldönteni, melyik válasz jellemzőbb az élményedre. Ha ez a 2 válasz egy egyenes 2 végén helyezkedne el, a legtöbbünk megélése valahol útközben helyezkedne el az egyik vagy a másik oldal felé. Ráadásul helyzetünk folyamatosan változna a jelenlegi hangulatunktól, az adott életkörülményeinktől függően. Az is lehet, hogy mindkét oldal érzésvilága felbukkant benned, váltakozva, az eseményektől és a hozzájuk fűződő érzelmeidtől függően. Erre a 2 végletre utal az írás címében szereplő két metafora: a Korona és a Töviskoszorú. Elég könnyen kitalálható, melyik a "jobbik" vége az egyenesnek. 🙂 Ezen a szakaszon kerülhet "megkoronázásra" az életed, ami egyrészt lényegesen kényelmesebb viselet, másrészt határozottan megkönnyíti a B oldal nehézségeivel való megküzdést. A Korona jelenti a személyiségfejlődés 60 év feletti lépcsőfokát, amikor a következő kérdésre keresed a választ:
Megfelelően éltem az életem?
Ez a kérdés egy múltba történő utazásra hív, Egy utazásra, minek során megpróbálod összeszedni múltad történéseinek mozaikdarabkáit. Megkeresni az eltűnd darabokat, összeilleszteni az egymáshoz tartozó, összeillő részeket, végül összeállítani belőlük a "Nagy Életképet". Majd az egészre ránézve felfedezni, megtalálni a kép jelentését, üzenetét. Egy másik metaforával élve pedig a különálló, különböző színű, formájú, tapintású élet-esemény gyöngyökből egységes mintázatot hordozó, hozzád illő egyedi ékszert összeállítani, majd ezt követően felpróbálni, hogyan illik hozzád, milyen érzést kelt benned a viselése.
Hogyan zajlik ez az utazás? Mi van az egyenes túlsó végén, amikor inkább Töviskoszorú kerül a fejedre a korona helyett? Erről fognak szólni a Korona vagy Töviskoszorú cikk sorozat további részei. Amennyiben te is a 60 év feletti korosztályhoz tartozol, tarts velünk ezen a közös utazáson.
Barbara
Péter
