Utazás a tovatűnt boldogság nyomában
Van egy igaz történeted: a saját életed. Milyennek látod most, ha visszagondolsz rá? Ha van kedved, állj meg itt egy pillanatra, adj magadnak egy kis időt, és gondolj most az eddigi Életedre. Mi bukkant fel? Mi most benned a legerősebb érzés? Ezt a visszatekintést erősen befolyásolja a pillanatnyi állapotod. Ha szomorú vagy, valószínű, hogy a borús emlékeket könnyebben felidézed, ha fáradt vagy, esetleg a reménytelenség, mint szürke köd ül a visszaemlékezésre. Míg ha kipihenten, egészségesen, jókedvűen tekintesz vissza, csupa hasonló hangulatú kép jelenhet meg lelki szemeid előtt. Ám bármilyen pillanatnyi érzelmi állapotod mellett is megteheted, hogy felkutatsz boldog pillanatokat. Miért tegyed? Mert az öröm feltölt, erőt ad. Ha felidézed a szép emlékeket, rájössz, hogy most is hatnak: melegség, bizsergető jó érzés, boldogság tölthet el újra. Megélheted újra mindazt, amit akkor tapasztaltál, megérezheted azt az erőt, önfeledtséget, szeretetet, megrendültséget, ami hiába múlt el, mégis benned él, mint egy örökké lobogó fáklya.
Ebben az írásban meghívlak egy utazásra, hogy megláthasd a történetedben az elfeledett örömöket. Célom, hogy felfedezd múltad eddig láthatatlan vagy elveszettnek hitt kincseit. Emlékeket keresünk fel, boldog pillanatokat. Sokat elfeledünk, vagy megkopnak. Érdemes őket újra felkutatnod, és fel is fűzheted őket, mint gyöngyszemeket. Az így készült nyakéket nevezem Öröméletrajznak. Segíthet a mindennapokban, jelenlegi életed kihívásaiban, segít, hogy meglásd életed boldogabb oldalát is. Az örömök sokfélék: kicsik, nagyok, váratlanok, vagy épp a várakozás az öröm maga. Kapcsolódik eseményekhez, személyekhez, sikerekhez, sorsfordulókhoz. Életed minden szakaszának vannak jellegzetes örömei. Már a megszületésed is maga a csoda: a véres küzdelem után megérkezel az új, még ismeretlen világba: édesanyád első érintése, az éltető anyatej megízlelése… Ezekre sajnos nem emlékezünk. De a fantáziád segít: el tudod képzelni? Akár be is húnyhatod egy kicsit a szemed….
A gyermekkor a legtöbbünknek örömök kiapadhatatlan forrása. A születésnapok, egy kiskutya, amire régóta vágytál, kirándulások, vagy a mese, amit nagymama századszor is pont olyan izgalmasan mesélt el, mint először. Emlékszel a pillanatra, amikor először sikerült kerékpároznod? Az igazi szabadság és felszabadult boldogság pillanata lehetett... Aztán a kisiskolás, majd a kamasz évek, mind-mind magában rejti számos boldog emléked! A sok nehéz élethelyzet mellett elfelejtünk figyelni rájuk. Persze, az öröm mellett felbukkannak a nehéz érzések is: bánat, keserűség, harag... Ez törvényszerű, és rendben is van. Hiszen az öröm mellett ők is teljes jogú részei életednek. És az örömteli emlék is már elmúlt, szereplői talán nem is élnek. De ettől még a benne rejlő öröm valóság, és ereje megmarad, ha megőrzöd. A jó emlékek segítenek abban is, hogy a felbukkanó bánatot, nehézséget könnyebben megéld, elviseld. Segítenek, hogy észrevedd: szükséged volt rájuk. Kellettek, hogy erősödj, fejlődj, hogy saját utadra lelj. Így juttattak még több boldog pillanathoz.
Nem célom a nehéz élethelyzetek, válságok lesöprése a palettáról, sem azok elbagatelizálása. Ellenkezőleg. Mindössze úgy gondolom, az örömmel, amit újra felfedezel saját életedben, könnyebben nézel szembe a veszteségekkel, kudarcokkal. Az öröm erejével felvértezve képes leszel más szemszögből nézni a nehézségekre, rájöhetsz életed olyan összefüggéseire, titkaira, amihez eddig nem volt szemed. Az egyiptomi mitológia szerint az istenek két kérdést tesznek fel mindenkinek, aki elérkezik élet és halál kapujához:
- Leltél-e örömet a saját életedben? -Okoztál-e örömet másoknak az életed során?
Mi lenne a válaszod ezekre a kérdésekre, ha most tennék fel neked? Milyen örömök jutnak eszedbe ebben a pillanatban? Ha jókedvű vagy, kiegyensúlyozott, valószínű, nem okoz nehézséget, hogy felidézz néhány öröm-emléket. Ha épp válságban vagy, vagy csak épp kimerült a mindennapok felőrlő feladataitól, nehezebb dolgod van. Úgy gondolom, a legnehezebb, legszomorúbbnak tűnő életekben is igen lenne a válasz az istenek két kérdésére…
Egy kis játékra hívlak. Hunyd be ismét a szemed egy pillanatra! De előbb olvasd végig a következő pár mondatot… :o) ! Idézz fel egy eseményt, egy személyt, amihez, akihez valami nagy öröm fűz. Megvan? Látod? Érzed? Idézd fel, amilyen pontosan csak tudod! Lásd a részleteket, halld a hangokat, érezd az illatokat! Engedd be magadba mindezt! Helyezd magad az emlékbe és érezd át, milyen volt akkor örülni, boldognak lenni! Fürödj meg egy kicsit ebben az érzésben, mielőtt tovább olvasol!
Hogy érzed most magad? Ha engedtél a kihívásnak, valószínű, hogy jobban, mint mikor a cikk olvasásába belekezdtél. Az öröm feltölt, erőt ad, magabiztossá tesz. Bár hajlamosak vagyunk a nehézségekre, problémákra fókuszálni, valójában mindannyiunk életében rengeteg örömteli pillanat van. Az Öröméletrajz ezen pillanatokat gyűjti csokorba, vagy a korábbi képet használva: az öröm pillanatait, mint igazgyöngyöket fűzi fel, hogy láncukból egy gyöngy-nyakék kerekedjék. Ez egyike az utaknak, ahol az örömöt, mint emléknyomot felhasználva eljuthatsz múltad közeli és távoli világába. Az utazás még csak most kezdődik. Jössz velünk tovább?
Barbara
Péter
